A Nemzeti Fejlesztési Központ Közbeszerzési Felügyeletéért felelős helyettes államtitkársága 2026. február 13-án közzétette az egyajánlatos közbeszerzések alakulásáról szóló éves elemzését. A jelentés számszerű képet ad a tendenciákról – a kérdés azonban túlmutat a statisztikákon. Az egyajánlatos közbeszerzések nem pusztán mutatók: ezek visszajelzések a piac bizalmáról, a verseny minőségéről és az ajánlatkérői előkészítés szakmai színvonaláról.
Nem minden egyajánlatos eljárás probléma
Fontos rögzíteni, hogy nem minden egyajánlatos közbeszerzési eljárás mögött áll torzulás. Előfordulhat kizárólagos joggal rendelkező piaci szereplő, speciális technológiai megoldás, egyedi szellemi alkotás vagy olyan objektív piaci korlát, amely természetes módon szűkíti a versenyt. Ezekben az esetekben az egy ajánlat nem rendellenesség, hanem a piac szerkezetéből fakadó következmény. A valódi kérdés az, hogy az egyajánlatos eljárások mekkora része magyarázható ilyen objektív okokkal, és mennyi az, ahol a verseny hiánya más tényezőkre vezethető vissza.
Amikor a piac nem mozdul meg
Az ajánlattevői oldal tapasztalata szerint az egyajánlatos eljárások jelentős része nem a piac hiányáról, hanem a piac visszahúzódásáról szól. Gyakori jelenség az aránytalan alkalmassági feltételek alkalmazása, a túlszabályozott vagy életszerűtlen műszaki specifikáció, a rosszul előkészített vagy egymásnak ellentmondó dokumentáció, valamint a kapkodás és a sietség az előkészítés során. A piackutatás hiánya, a beszerzés tárgya szerinti szakmai kompetencia hiányosságai, illetve a közbeszerzési szakértelem elégtelensége mind olyan tényezők, amelyek csökkentik a verseny esélyét. Előfordul, hogy a műszaki tartalom annyira kidolgozatlan vagy éppen indokolatlanul leszűkített, hogy felelős ajánlattevő nem tud rá megalapozott ajánlatot tenni; ilyenkor az el nem indulás nem passzivitás, hanem szakmai önvédelem és racionális döntés.
A döntéshozói szándék kérdése – amiről nem beszélünk
Van azonban egy tényező, amelyről a szakma jellemzően nem beszél nyíltan, mégis meghatározó hatással lehet a versenyre. Amennyiben a piac azt érzékeli, hogy egy közbeszerzési eljárás eredménye lényegében előre determinált – akár tudatos, akár „jó szándékú” döntéshozói preferencia miatt –, akkor a verseny önmagát számolja fel. Nem szükséges konkrét jogsértés ahhoz, hogy a vállalkozások visszahúzódjanak; elegendő az a meggyőződés, hogy a feltételek egy adott szereplőre szabottak, az értékelési szempontok egy irányba mutatnak, a döntési mechanizmus nem kiszámítható, vagy a verseny csupán formális. Ilyen környezetben a többi vállalkozás nem fog elindulni, mert a részvétel költsége és kockázata nincs arányban a reális nyerési eséllyel. Ez a mechanizmus önmagában képes egyajánlatos eljárásokat generálni, és ez elsősorban bizalmi kérdés.
A „jó szándékú” torzulás
Nem minden ilyen helyzet mögött áll korrupció, ugyanakkor a versenykorlátozó szándék lehetőségét sem lehet figyelmen kívül hagyni. Előfordul, hogy az ajánlatkérő egy korábban bevált vállalkozásban bízik, és a minőségi teljesítés garanciáját nem a nyílt versenyben, hanem egy ismert partner kiválasztásában látja. Az is megtörténhet, hogy a hiányosan előkészített műszaki tartalom vagy a nem kellően átgondolt szerződéses struktúra miatt az ajánlatkérő úgy érzi: egy ismert szereplő „majd megoldja” a felmerülő problémákat. Ez rövid távon egyszerűbbnek és biztonságosabbnak tűnhet, hosszú távon azonban lebontja a verseny alapját, mert a minőség garanciája nem egy konkrét cég kijelölése, hanem a versenyeztetés szakmai minősége és átláthatósága.
A verseny torzulásának gazdasági következménye
Amikor egy piac tartósan azt érzékeli, hogy az állami megrendelések nem valódi versenyben dőlnek el, akkor az állami kereslet torzító hatása a teljes versenypiacra kiterjed. Ennek következtében kevésbé kompetens vagy kevésbé hatékony vállalkozások hosszú távon fennmaradhatnak az állami megrendelésekből, miközben innovatívabb, versenyképesebb cégek kiszorulnak a piacról, esetleg megszűnnek vagy külföldre helyezik tevékenységüket. Ez nem csupán közbeszerzési technikai kérdés, hanem gazdaságszerkezeti probléma, amely a versenyképesség romlásához és a piaci verseny és fejlődés gyengüléséhez vezethet. Ha ez a trend tartóssá válik, idővel hiába jelennek meg szakmailag korrekt és tisztességes kiírások, nem lesz elegendő számú, megfelelő kapacitással és innovációval rendelkező vállalkozás, amely képes lenne valódi versenyt teremteni.
Hogyan lehet helyreállítani a bizalmat?
Az egyajánlatos közbeszerzések arányának csökkentése nem pusztán statisztikai célkitűzés kérdése. A bizalom helyreállításához valódi és dokumentált piackutatásra, előzetes piaci konzultációkra, arányos alkalmassági feltételekre, szakmailag megalapozott műszaki előkészítésre, átgondolt szerződéses struktúrára, valamint közbeszerzési és beszerzési kompetenciafejlesztésre van szükség. Emellett minden versenykorlátozó vagy korrupciós szándék következetes kizárása alapvető feltétele annak, hogy a piac újra higgyen a rendszerben. Ez pedig alapvetően emberi és vezetői minőség kérdése, amit nem befolyásolnak a statisztikák és a jogszabályok. A verseny nem adminisztratív kötelezettség, hanem a minőség és a gazdaság hosszú távú egészségének egyik alapfeltétele.
Záró gondolat
Az egyajánlatos közbeszerzések nem pusztán számadatok, hanem a rendszerbe vetett bizalom indikátorai. Ha valódi versenyt akarunk, akkor nem a piacot kell hibáztatni, hanem a verseny feltételeit kell megteremteni. A piac képes versenyezni, de csak akkor, ha a részvételnek valódi értelme és esélye van.
Dr. Kovács Balázs
közbeszerzési szakértő
KözbeszGuru Kft.